Egyszerűen megállt a levegő. Esély sincsen, hogy kicsit javuljon a helyzet. Lehet, hogy ez a fajta tudathasadásos állapot az augusztusnak köszönhető. Erre választ per pillanat hiába várok. Nem is ez a cél. Hanem hogy levegő nyaldossa vasárnapi, pusztaszabolcsi napsütésben barnított testemet. De hiába várom. Mint ahogy egyelőre hiába várom a fejemben feltornyosult gondolatokból épített események megvalósulását. Dominó szindróma mivoltából fakadóan nem kellene mást csinálnom, csak odalépnem ahol kezdődik és pakk.
Határozott, magabiztos lépéseimtől rezdülne a föld. Lehajolnék, modszeresen, céltratörően és egy határozott mozdulattal útjára engedném a dominót.
Csak egy pöckölés és mehet...
Nagyon nagy súlyokat cipelek a hátamon. Férfi vagyok persze, bírnom kell! Nem is ezzel van a probléma.
Kis képzelőerőm szüleményeként fura jövőkép lebeg előttem amely egyszerre félelmetes és ijesztő. Persze ennek nem kell így lennie. Ez csupán egy megjegyzés, egy szösszenet. Közben alakulófélben a vasárnapom.
Délutánom a Fiestám és a Visual Basic könyvem társaságában a dunaparton töltöm.
Egyenlőre ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése