Pásztor Zsolt vagyok. 1980 nyarán születtem a semmiféleképpen sem dicsérendő, ugyanakkor ezerarcúsága miatt megsüvegelendő budapesti nyolcadik kerületben. Én is, mint sokan mások elmondhatom magamról, hogy kiskoromban konkrét elképzeléseim voltak a jövőképemről. Ha emlékeznék rá, hogy mik voltak ezek, most sokkal egyszerűbb lenne arról nyilatkoznom, hogy mit sikerült ebből megvalósítanom. Azt viszont biztosan tudom, hogy nem lettem híres, sem pedig csilingelő villamos, juhász, vagy katona, mint "kisbalázs" József Attila klasszikusában, ami némi hiányérzettel párosul. Ezt az érzést enyhítendő tény, hogy van szakadás a kabátomon és pillanatok alatt képes vagyok elaludni, akárcsak "kisbalázs".
Gyerekkoromban egyszerű család szeretetét élvezve egy szép napon azon vettem észre magamat, hogy az életünk hajnalán kialakult kötelékek oly mértékben befolyásolják a jelent, hogy arra nehéz lenne szavakat találnom. A háttérben húzódó végzetes összefüggések felderítése komoly feladat elé állít magányos pillanataimban. Szentül hiszek abban, hogy igenis szükség van az ok-okozati összefüggések felderítésére. Ez a kijelentés különösen igaz azokban a pillanatokban, amikor a hétköznapok fergetegében kisebb-nagyobb válaszutak elé érkezünk. Imádom ezeket a pillanatokat. Megeszem őket vacsorára. Ilyenkor lehet igazán férfi a férfi. Én is férfi vagyok. Pásztor Zsolt, szívem legmélyén büszke családapa, papíron Central European ITSC lead. Kifinomult érzékem van a pénzköltéshez és az Újpest szenvedélyes szeretetéhez. Vajon sikerült megvalósítani gyerekként megálmodott felnőtt énemet?
Kiváltva bérletem az élet hullámvasútjára sok helyet és helyzetet megjártam. Láttam őszinte örömöt, bánatot, tönkrement életet, sikert, bűnt. Ittam kőrözött gengszterekkel és játszottam barna hajú sellő Barbieval, mert az élet azt kívánta.
És itt el is érkeztünk életem legszebb pillanatához, a nőkhöz. Igen, azok az "átkozott nők". Ők az okai mindennek. Véget nem érő bizonyítási vágy tombol bennem, hogy igenis képes vagyok lehozni a csillagokat az égről. A tériszonyom ellenére is. A nők, ők az okai mindennek. Előnyből indulok. "Az a gazdag ember, akinek van humorérzéke." Gazdag vagyok!
Maradok tisztelettel: Zsolt

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése