10 perce április tizedike, ami egyet jelent a nevem napjával.
Semmilyen különbséget nem jelent ez a nap a mindennapok viharában. Semmivel nem fogok másképp cselekedni, gondolkozni a mai napon, mint a többin.
Hatkor beülünk a paripámba és Újváros felé vesszük az irányt, ugyanúgy aludni fogok délelött és a délután is hasonló mederben fog csordogálni, mint a többi napon.
Ma is elgondolkodom majd az élet értelmén. Azon, hogy ez az örökös körforgás, mely szerint dolgozunk, élünk, majd meghalunk hova is vezethet? Ki fog-e a végén derülni ennek az egésznek az értelme? Lehet, hogy nem és lehet, hogy a pillanatok varázsán kivül nem vár minket más. Éppen ezért örült fontos, hogy kicsavarjunk minden pillanatot az utolsó cseppig, hiszen eltékozolni a megfoghatatlan pillanatokat, utólag elviselhetetlen fájdalom lenne, egész testet kínzó csalodottság...Mindegy, bonyolult...
A sors egy nagyon kedves meglepetéssel ajándékozott meg, amit úgy hívnak, hogy "Választás 2006". Biztató és megnyugtató érzés, hogy nem ment el mindekinek az esze, nem lett elég azoknak az embereknek a száma, akik közül nagyon sokan a kormányban látják életszínvonaluk sivárságának a legfőbb okát. Ahelyett, hogy picit magukba néznének. Mindenesetre a jobb oldal értelmetlen, követhetetlen ködösítése saját magukat is megoldhatatlan feladat elé állította és ez mindenképpen örömhír. Történnek mindezek a nevem napján és talán ez az érzés és a tervezett délutáni süteményezés imádott családom körében megkülönbözteti majd ezt a napot a többitöl, elvégre a nevem napja van, vagy micsoda.
Ebböl az alkalomból megajándékozom magam a blogírás befejezésének leírhatatlanul jó érzésével és enyhítek szomjomon a jobbomon figyelő müanyag palack tartalmával.
Lehajtom fáradt fejem és elmerengek, vajon tényleg olyanok vagyunk-e mint a hulló csillagok az égen? Fellángolunk és kiégünk? Édes lángolás ez, minden pillanatban édes fájdalom.
Pont. Hajrá Zsoltok! Hajrá Újpest!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése