Bőrgyógyászati műtétet hajtottak végre az ujjamon 9 órával ezelött.
3 ujjamon kötés van, lassan múlik az érzéstelenítő hatása és elég kellemetlen dolgokat élek most át. Ezekhez a sorokhoz fájdalom tapad.:) A félreértések elkerülése végett nem akarok mártírt csinálni magamból, csupán megemlítettem a mai nap legfontosabb eseményét.:)
Két dolog van most a fejemben. Az egyik a közelgő élettan szigorlat okozta enyhe izgalom, a másik pedig egy ennél sokkal összetettebb dolog.
Rájöttem, hogy nem szeretek egyedül lenni. A magány olyan számomra, mint egy pillanat, amikor valami, egy szavakkal megfogalmazhatatlan dolog, egy fogalom a fejemben új gondolatok után kutat. Értelmetlen harcot vívok ellene az esélytelenség nyugalmával, de mégis ,lelkesen bízva a csodában!
Néha viszont jó egyedül lenni, persze ezek az állapotok csak a kényszer szülte pillanatok. De mégis, néha jól esik a semmibe bámulni, rendezni a dolgokat, felmérni az adott helyzetemet és elmerengeni, hogy hogyan adhatnék több szeretetet a körülöttem lévő embereknek, mert továbbra is vallom, hogy szeretet nélküli világban soha nem akarok élni.
A "minden éremnek két oldala van" örök igazság ezúttal sem hagyott cserben.
Lassan indulok haza. Este Prison Break 15. és 16. része szolgáltatja majd a minőségi szórakozást számomra.
Alig várom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése