Emlékszem gyerekkoromból a pusztaszabolcsi reggelekre, amikor a szünidőnk egy meghatározott részét a nagyszülők leírhatatlan hangulatú házikójában töltöttük.
Puha párnák között ébredtünk, friss tojásrántotta illata csapta meg orrunkat.
Szerettem gyerek lenni, szerettem dekázni az udvaron és büszke mountain bike tulajdonosként álmodozni.
Azóta eltelt jó pár év és a pusztaszabolcsi házikóban a párnák és a takrók ugyanúgy az ágynemütartóban várják a nyarakat, az újabb "bevetéseket". Elmagyarázni nem lehet egy párnának, hogy az idő nyikorgó fogaskereke láncreakció szerü folyamatokat indít be, aminek része a körülmények változása, ami ellen sajnos nem tudunk tenni.
21. századi terhektöl görnyedöző hátam boldogan emlékszik vissza ezekre a pillanatokra, hiszen boldog vagyok, hogy átélhettem ezeket a pusztaszabolcsi reggeleket, amit kevesen ismernek, de azok szeretik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése