2 perce érkeztem vissza a gép elé a már szokásossá vált éjszakai levegőzésünkböl.
Nagyot szippantottam a fehérvári éjszakából. A frissen megeredt esőcseppek elöl egy dús koronájú fa alatt leltünk menedéket, de ez is kevésnek bizonyult az egyre erösebben hulló eső ellen.
Visszafelé jövet azon gondolkoztam, hogy mindenképpen neki ugrok a blogomnak, hiszen már majdnem 2 hete nem volt egyetlen bejegyzésem sem.
Fogalmam sincsen minek nekem blog, hiszen ez is egy oylan szükségtelen dolog, ami azon kivül, hogy szaporítja az időnként kötelezöen elvégzendő feladatok sorát, másra nem nagyon jó. Talán egyetlen pozitívumaként azt említhetném meg, hogy írásos nyomom marad az utókorom számára. Eggyel több dolog, amit majd magam után hagyok és érdekesség lehet majd gyermekeim elött, betekintést nyerhetnek majd , mi játszodott le apjuk fejében.
Bár az itt megörökített sorok nagyon felszínesek, a semminél mégis többet érnek.
Nyár végi hangulatom van.
Jövő héten már az iskolapadot koptatom én is. Ezek elkerülhetetlen dolgok és annak ellenére, hogy egyfajta ráhangolódást igénylő élethelyzetekröl beszélünk, más bajom nincsen velük.
Rossz a közérzetem, a fejem is fájdogál.
Nagyon sok dolog foglalkoztat. Néha levegőért kapkodok a terveim és az elvégzendő feladatok tengerében. Nemsokára egy leltár és szükségszerü szanálás lesz soron, mert ez az állapot már nem tartható sokáig. Egész embert kívánó feladat!
Addig szokásos daily routineok mellett megpróbálok az élet naposabb oldalán maradni, hiszen az élet nagyszerü dolog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése