Sós perecet falatozok. Kitart egészen reggelig. Annyira lelkesen ropogtatom, hogy a fejemen lévő fülhallgatótol nem is hallom, milyen zajjal járhat ez.
Ki tudja? Lehet, hogy a körülöttem üldögélő emberek már a fejemre pályáznak. Azt hiszem maga lenne a megtestesült kabaré, ha emiatt bármilyen hátrányom származna. Lefuttatva fejemben az eshetőségeket meg kell, hogy állapítsam, igenis jogom van ropogtatni!!!
Még most is, hajnali 4:40-kor. Téma lezárva!
Két hónapomba telt, hogy a végére jussak a Soprano család viszontagságos életét elénk táró Maffiózók címü sorozatnak. Ez egy kicsit aggaszt, ugyanis a különböző televízio csatornák monotonszerüen ismétlődö bombaötletnek hitt szórakoztató műsorai maximum akkor tudnak a TV elé kényszeríteni, ha tényleg semmilyen más lehetöség nem létezik.
Villám bejelentkezésnek megteszi ez az iromány.
Azt azért még szeretném elmondani, hogy az elöttem álló feladatokra gondolva félelemnek nyomát sem látom. Sokkal inkább érzek elszántságot, erőt!
Magabiztos vagyok és szeretném meghonosítani ezt a pozitív életszemléletet fejemben, hiszen ez az egyetlen lehetöség ahhoz, hogy sikereket érjek el!
Szoval! A feladat adott! Perecem is van még, viszont nincsen kedvem reggel sorbaállni az OTP-ben és bámulni a nagy seggü, ügyintéző hölgyek savanyú képét. Természetesen a "tisztelet a kivételnek" megjegyzésnek itt is bérelt helye van!
Végeztem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése