Baracklekvárosüvegek

Ahogy szétnézek az épületben, furcsa dolgok jutnak eszembe.
Egy légtérben egy rakás ember, ajtókkal, ablakokkal és falakkal lerekesztett helyiségbe begyömöszölt titkok, vágyak és életszemléletek tömkelege.
A sors kiszámíthatatlanságábol kifolyólag olyan jeleneteknek lehetünk szemtanúi, ami más körülmények között bizony nem így nézne ki. Nem akarok személyeskedni, de azért tennék egy megjegyzést.
A klasszikus "elveszem az uzsonnáját" szindróma itt nem müködik.
A szerepek fordítva vannak leosztva és ez mindeképpen érdekes.
Mindezek ellenére én szikla szilárdan védem birodalmam határait.
Ha támadást szimatolok, rezzenéstelen arccal állok ki magamért, vagy a nap éltető sugarait kihasználva fényesre sikált páncélom segítségével vakítok halandókat.
Az élet olyan körforgás, ahol alapvető, iratlan szabályok betartása nélkül nem jutunk egyröl a kettöre. Iratlan dolgok ezek, általános müveltség részei.
Feltünően aktív blogger lettem az elmúlt napokban.
Ennek az lehet az oka, hogy a munkahelyem egyenlöre nem szól másról, mint az óvatos mozdulatokról, hogy le ne essek az alattam tornyosuló írott oktató anyagból összeállított hegyröl.
Időm engedi, mondanivaló mindig van, szoval nesztek!