Reggeli

Már csak 7 óra választ el a hosszú hétvégémtöl.
Rám is fér majd egy kis szünet.
Jó lesz kicsit elszakadni a virtuális valóságtól.
Célom a mai bejegyzéssel, hogy pillanatnyi állapotomból, gondolataimból egy csokrot kössek, vázába rakjam, hogy látványával tápláljam tudat alattimat.
Pillanatnyi örömök/bánatok ezek, az elmúlás vasfoga itt sem ad könyörületet.
A kézügyesség számomra ismeretlen fogalom, éppen ezért a csokrom minőségéért nem vállalok felelősséget.
Szájtépés, csalódottság, friss "ünnepi sebek"...
Ezekkel tudnám magamat jellemezni.
Embertömegek utcai megmozdulásaitól zengett Budapest, majd másnap a világsajtó.
A pillanatnyi politikai helyzet eredményeképpen kialakult megosztottság tökéletesen ábrázolja a magyar nép balfaszságát. Mindig rossz oldalon álltunk, mindig rossz felé kanyarodtunk, ami az "ülj le, egyes" kategoriáját sem üti meg.
Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a "cukros bácsik" is csak a buta, elhanyagolt gyerekeket képesek a csapdájukba csalni. Ebböl nem ártana tanulni!
A kiszolgáltatottság tény! A sok elpazarolt energiáért kár!
Saját kocsimmal járok, saját fedél van a fejem fölött.
Az én példám is hűen tükrözi, hogy az akaraterő, családi szeretet, összefogás, szorgalmasság könyörtelen óriásként tornyosul az elkeseredettség és csalódottság fölé.
Azt hiszem a dolgok magukért beszélnek!
Apró kis momentumok, melyek függetlenítenek az éppen aktuális politikia helyzettöl.
Egy szónak is száz a vége, eljön majd az idő, amikor feltűröm ingujjamat és az ostobasággal teli kád dugóját gondolkodás nélkül kirántom.