Morning

Egy ismeretlen kötelet akasztok a nadrágom bújtatójába, a másik vége számomra egyenlöre ismeretlen.
Fejest ugrok az ismeretlenbe, nagy levegővétel után merülök alá a megmagyarázhatatlanba.
Tempózok, probálom összehangolni kézmozdulataimat lábaimmal és merülök egyre mélyebbre. Szemem nyitva, ami ellentmond az eddigi tendenciákkal, mely szerint minden uszodai kirándulásom vérben úszó szemekkel végződött. A klórt megszokni soha nem tudtam!
Érzem a nyomást a fülemben!
Szememim nyitva, látom, amint képkockák rohannak el mellettem.
Látom magamat bmx nyergében, egy vérbeli focicsata után szerzett térdsérüléssel.
Látom, amint magabiztosan lépkedek a Vasmű úton a sportbolt felé, zsebemben a locsoló pénzemmel, fejemben az új focilabda birtokosoknak kijáró megelölegezett vagány érzéssel.
Gyönyörü szép kék a víz, tökéletes nyugalomban merülök tovább, a kötél hű követó módjára kísér utamon.
Csupa-csupa szép és jó váltogatja egymást. Határtalan nyugalom járja át testemet.
A mozgásom összehangolása mellett arra is marad időm, hogy tudatosuljon bennem, hogy ezek a képkockák minden kétséget kizáróan gyerekkorom darabkái, pillanatokra felvillanó féltve örzött emlékek.
Merülésem célegyenesbe ért.
Kezemmel rásegítve átbújtam a tű fokán.
Nincs mese! Végrévényesen felnőttem!
Furcsa álmok ezek!
Aprócska kis csepp gondolataim végtelen tengerében.
Csepegtetni szabad, csepegtetni jó, viszont nem sok értleme van.
Maximum annyi, hogy egy picit megkönnyebbülve érzem magam, pillanatnyi felszabadult érzés járja át a testem.
Ezért mindenképpen megérte!
De mi lehet a kötél másik végén?