Tegnap havazott!
Ezzel nem is lenne semmi probléma, ha fent lennének a télu gumik az autón, de erre a cserére ezidáig még nem került sor. Ha minden igaz, majd hétfőn!
Ma este a Hokillák ellen korcsolyázunk jégre és arra készülünk, hogy megszakítsuk a Hokillák által még az amatör bajnokságban kivívott egyoldalúságot. Nyerni fogunk!
Ha egy picit visszaolvasnék a blogomban, akár meg is bélyegezhetném ezt az egész irományt a melankórikus jelzővel!
Annak ellenére, hogy az egyik legboldogabb ember vagyok a világon, hiszen az életem csupa öröm! Akár mesebeli jelzőkkel is illethetném.
Jól érzem magam a bőrömben.
Szeretem a reggelek leírhatatlan varázsát, az új napok kiszámíthatatlan és bizsergető érzését.
Imádom eldobni az utolsó cseppig kifacsart napok földi maradványait majd végignézni, ahogy kézfejem megdagadt erei visszanyerik normális állapotukat!
Energiám szétfeszíti testemet!
Ezeket a földi halandókra jellemző tulajdonságokat még az sem befolyásolhatja, hogy természetes félelem lapul mélyen bennem. Ugy is fogalmazhatnék, hogy szinte ez az egyetlen félelmem, hiszen nem is tudok elképzelni annál rosszabbat, hogy elszakadjak azoktól az emberektöl, akik megpróbálnak annyit adni nekem, hogy a boldogság állandó lételeme legyen életemnek.
Egyszer talán mindent megköszönhetek, bár vannak lehetetlen vállakozások az életben.
Mint például megtalálni minden miértnek a mertjét.
Én mindezek ellenére elszánt vagyok!
2 megjegyzés:
Csodálatos ember lettél kisfiam
SICC: sikerült könnyeket fakasztani a szemembe, pedig tegnap sirtam utoljára.
Megjegyzés küldése