Felnégyelve

Hurrá! Újra itt! Persze az örömöm csak egy ócska megtévesztés szavakba foglalva, mégis öszinte. Nagyon furcsa dolgok ezek... Leírni, kimondani az éppen aktuális gondolataidat, az éppen terítéken lévő kis falatkát. Nem mindig kivitelezhető dolog ez és nagyon sok buktatót rejtő út is egyben.
Egyszerüen tudomásul kell venni a különböző befolyásoló tényezőket, aztán cselekedni.
Megpróbálni uralkodni "kitörésre kész" ujjainkon, ellenállni a billentyűzet szájtépésre csábító némaságának.
Demokrácia, szólás szabadság? Mit sem ér az egész!
Bezzeg egy finom lekváros fánk porcukortól roskadozva... Az már valami. Nem is azt kívánom most. Inkább ennék valami sósat, vagy valami rágcsálnivalót. Mondjuk sajtos popcornt. Az lenne most az igazi.:)
Üldögélek magamban, pislogok szorgalmasan és ismét sajnáltatom magam.:)
El vagyok fáradva, ki vagyok egy picit merülve, de ha hazamegyek, alszok egy nagyot, vagy inkább mélyet és ébredésem után ez az érzés már a múlté lesz.
Ha nagyon koncentrálok, akkor érzem ahogy az ünnepek által generált köd szépen lassan beszivárog, ellepi közvetlen környezetemet, behatol az emberek tudatába, ellentmondást nem tűrően veszi át az uralmat testük felett. Múló állapot ez, ám mégis annyira egyedi, annyira bennsőséges. Megöleljük szeretteinket, különösen a legidősebb generációt, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. Egy ölelés, egy aprócska kis figyelmesség, ami mindkét fél számára nagyon sokat jelent...
Ide-oda sodor minket ez az örökös körforgás, de ez így van rendjén.
A változatosság az, ami tartalommal tölti meg a mindennapokat! Imádom!