Egy újabb hét némaság után minden erőmet összeszedtem és kifeszítettem arcszerkezetemet. Indulhat a pengetés. Hogy meddig, azt még nem tudom... Majd adja magát.
Utolsó elötti nap az évben és az izgalomnak nyomát sem látom magamon.
Azok az emberek a legelevenebbek ezekben az utolsó órákban, akik vagy hiányérzettel kűzködnek , vagy rossz a lelkiismeretük és azt hiszik, hogy egy aktív utolsó nappal a szőnyeg alá söpörhetnek mindent. Mindenki a saját sorsának a kovácsa, mindeki a saját ízlése szerint alakítja életét, rendezi el dolgait testben, lélekben. Éppen ezért nem is akarok többet foglalkozni a témával, inkább idekarcolok egy gyors helyzetjelentést az én "portámról".
Nagyon örülök az edzéselmélet vizsgának. Ez az élmény meghatározza ezeknek a napoknak a hangulatát. Éhes vagyok, lassan pörögnek a percek. A pizzéria csak 2 óra múlva nyit, addig semmi esély az éhségem csillapítására. Nyugodt estét szeretnék, elegendő enerigát magamba szívni, hogy a holnap esti hullámot magabiztosan lovagoljam meg, legjobb szörfösöket megszégyenítve tegyem magamévá. Ehhez a körülmények adottak.
Amúgy mindezek ellenére a stratégia változatlan. Minden napot úgy élek, mintha az volna az utolsó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése