Minden bizonnyal hosszabb némaság elött állok. Már ami a bejegyzések gyakoriságát illeti.
Éppen ezért kihasználva a hazaindulásom elötti utolsó perceket, hagyok egy újabb nyomot utókorom számára, bizonyítékul arra, hogy élek és lendületem töretlen.
Szememben a fekete és a fehér árnyalatai cikáznak. Képzelőerömet meglovagolva hajtóerővé változtatom öket és szinte érzem, ahogy végigfonják testemet és az ébredésem után óriási erővel taszítanak elöre. Egészen péntekig... Egyszerüen így kell történnie! Nincs mese!
Jajj de jó, nemsokára újra nyakamra húzhatom a takarómat! Pontosan másfél óra múlva... De jó lesz!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése