2007. február 12., hétfő

Outlaw

Lubickolni a romantikus mesevilág kiszámíthatatlan bugyraiban.
Azt hiszem ez így kimondva is bitang jó érzés, hát még átélve.
Maradványértékek, pop-up özön blokkolva, tökéletes magabiztosság és öntudat élvezi fölényét. Hogy pillanatnyi-e vagy sem, egyenlöre nem lehet tudni. Maximum csak érezni és bízni a legjobb eshetőségben, hiszen mindenkinek joga van legalább egy, "a mese soha nem és véget" érzéshez az élete során. Miért ne lehetne ez az én pillanatom?
Hiszen a mai kor diktálta követelményekhez hű polgár vagyok.
Nincsen más útja a személyiségem kibontakozásának, csakis a számtalan felé ágazó utak érdekfeszítő állapotának a jelensége, néhány felvilágosult magyar álma.
Indulatok forrása, lépések, változások, folyamatos lüktetés.
Alkarom izmai megfeszülve próbálják kordában tartani vágyaim "staffordjait".
Bár a csorgó nyál, a rémisztő morgás eleve tekintélyt parancsoló jelenségek, aranyként vakítják a külvilágot. Csakhogy az aranynak ára van...
A kitartó tanulás, a folyamatos csiszolódás, a lélek, az ész és az érzelem.

Nincsenek megjegyzések: