Kissrác koromban valami különös kötődés alakult ki bennem a tizenkettes szám iránt.
Akkoriban gyalog jártam mindenhova. Séta közben figyeltem az aszfalt repedéseit és megpróbáltam lépéseimet úgy adagolni, hogy a 12 mindig sikerüljön két ilyen repedés között.
Sikert sikerre halmozva, újabb és újabb kihívásoknak alávetve magamat haladtam az újabb és újabb hibátlan megoldás felé.
Így utólag visszagondolva talán viccesnek tűnhet ez az egész, de nekem mégis szép emlék marad.
Jégpályára menet, iskola felé félúton, zsebemben az aprópénzemmel -amit késöbb ügyesen lekváros buktába forgattam- "tizenketteztem".
Picit szabadabban fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy ezek az aprócska célok így késöbb, X év távlatából nyerték el igazi értelmüket.
Egy híján 13, vagy nyolccal szaggatott húsz...
Aprócska, de mégis fontos elemei egy napfény érlelte termésnek. Csak a Jóisten tudja, mit is tartogat számunkra a jövő.
Napfény, napszemüveg, borús felhők kerüljetek!
Érvek ellentmondásokba fordulva zakatolnak. Őrült tempó ez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése