Csordogál a nap...
Még durván két hét és újra kezdődik a suli.
Esküszöm várom már. Nem szeretem a függőben lévő dolgokat.
Általában arra törekszem, hogy az elintézendő a lehetőségekhez képest a leghamarabb már csak történelem legyen. Hogy aztán magam alá gyűrhessem, pontosan oda a többi tetejére és trónoljak a tornyomon. Egy olyan tornyon, amit növesztek és ami remélem minél közelebb repít majd ahhoz, hogy kar nyújtásnyira legyek a csillagoktól.
Mert nekem a csillagok kellenek.
Elérni, megpróbálni elérni az elérhetetlent. Ez ám a kihívás, próba tétel, kinek mi.
A megfogalmazás ebben az esetben másodlagos.
Ami igazán számít, arról felesleges beszélni.
"Játékosnak" születni kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése