Túl a második ráckevei éjszakán.
Az ablakunktól nem messze található kis templomból meghatározhatatlan időközönként felzúgó harangszó különleges hangulatot teremt és akkor még nem is beszéltem a dunai panorámáról, ami szelíden ringatózó csónakok látványával kedveskedik nekünk.
Átlagosnak semmiképpen nem nevezhető vasárnap van mögöttünk.
Még este kilenckor is a jacuzziban üldögéltem és próbáltam összekötni a környezetet, a helyzetet emberekkel, emberi törekvésekkel.
Vajon hány ember alázatos munkája kellett ahhoz, hogy én, 2008 alkonyán, egy fürdő nadrág társaságában idilli környezetben pihenhessem ki magam?
Érdekes dolgok ezek.
Számtalanszor eljutottunk már ehhez a megállapításhoz és ismét csak itt vagyunk...
A testem még pihen, de az előttem tornyosuló feladatok már rántanának vissza a megszokott kerékvágásba.
Jöjjön, aminek jönnie kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése