Valamikor

A pályaudvar megviselt betonján kellemes látványt nyújt a novemberi napsütés.
Egy kisebb rendőr csoportot látok. Minden bizonnyal készülnek valamire, vagy várnak valakikre.
Szombat van! A magyarázat adja magát, hiszen kicsike országunk számos vidéki foci csapattal rendelkezik és könnyen lehet, hogy bajnoki mérkőzésre érkezik szurkolni valaki valahonnan.
Mire ezek a sorok virtuális formába kerülnek, minden bizonnyal túl leszek egy kiadós alváson.
Jelenleg azonban más a helyzet.
A fejem versenyt zakatol a mozdony üzemi hőmérséklet elérése érdekében zúgó motorjával.
Az éjszakám unalmas volt.
A szokásos köröket futottam a német mainframe világában.
Semmi extra kihívás, semmi tempó fokozó őrület.
Nyugodt vagyok és nagyon fáradt. Kellemes ez az érzés.
Valószínűleg az előttem álló hosszú hétvége miatt, valószínűleg az előttem álló vizsga időszak miatt. de az is lehet, hogy a mindig magas fordulaton pörgő énem így reagál egy kis megnyugvásra.
Ez az egyveleg lég úton terjedve fut végig testemen és egy szem pillantás alatt kényelmessé varázsolja ezt az elbaszott, kifacsart állapotot, amibe kerültem.
Úgy látszik vannak még csodák!