Kimondva

Fogalmam sincsen mit tartogat a holnapi nap számomra.
Fogalmam sincsen mihez fogok kezdeni magammal.
Pillanatnyi állapotot tudok csak vázolni.
Karácsonyt magunk mögött hagyva próbálunk visszarázódni a megszokott kerékvágásba.
A közelgő év vége valamiért egyfajta lazasággal párosulva méregként terjed a lakosság körében.
Ilyenkor mindenki megpróbál egy picit engedni a nadrágszíjon a szó szoros értelmében és hihetetlen fogadkozások fogalmazódnak meg a fejekben.
Az alaposabb fajta visszatekint, az aggódó elveszik a jelen apró kis törmelékei között, a megfontolt viszont egész vében katonás rendet tartott dolgai között, aminek köszönhetően most már csak elöre kell tekintenie.
Ezt teszem én is, bár abban nem vagyok teljesen biztos, hogy a dolgaim katonás rendben sorakoznának.
Remélem még nagyon sokáig a nagyszüleim szeretetében sütkérezhetek és azt is remélem, hogy szeretnivaló szüleim egy sokkal, de sokkal könyebb év elé néznek.
Mert a vágyak és a valóság összekötése, gondolatban, tettekkel, kutya kötelességem.
Főleg most, amikor az ágy hivogatása egyre jobban uralkodik el testemen, egyre agresszívebben, egyre dominánsabban harcol, hogy én is feliratkozhassak a mai áldozatai közé.
Gyorsan kimondani a kimondhatót... Kész!
Azt hiszem feladom!
Jó éjszakát!