Nagyítóm

Hideg a mai éjszaka.
Most, hogy szinte percek választanak csak el a meleg takaróm ölelő karjaitól, legyőzhetetlent késztetést éreztem, hogy pár mondatban megemlékezzek a mai napról.
Hiszen a mai nap is eltelt, pillanatok alatt elrepült, de vajon hozott-e valami pótolhatatlant?
Erre konkrét választ adni nehéz lenne, de egy kis logikázással nagy bajt nem okozhatok.
Reggeli utam a pékségbe vezetett. Volt parkoló helyem, mégpedig nem is olyan messze a bejárattól. Ez mindenképpen siker, figyelembe véve a reggeli, nehézkesen pislogó, álmos mivoltomat.
Az elmúlt hetek alatt felhalmozódott tennivalók okozta kupac már nem is olyan nagy. Ha "beállok mögé" átlátok fölötte. Egy nagy lendület vétel után talán már át is tudnám ugrani és ha minden jól megy, a hét végére elegáns, könnyed lépésekkel lépkedhetek át rajta jobbról balra, balról jobbra.
Szavakba foglalt cselekedetek, ám eredményről beszámolni sajnos nem tudok.
Ha minden olyan könnyen menne, mint a mai nap, semmi bajom nem lenne.
De valamiért mégis.... Valamiért mégis nehezen fordulnak át a percek egymás után.
A dominó jelenség egy pillanat alatt kudarcot vallott.
Tettem-vettem, de jobban nem lettem.
Ki tudja? Talán majd holnap...