Nem is tudom, hogy mit kellene most mondanom, illetve írnom.
Egy picikét cseng a fülem, de elviselhető ez a kellemetlenség. Ha megpróbálok másra gondolni, el is fog múlni.
Megint csak olyan stádiumban ürítem ki a verbális szükségleteimet, amikor az ágyamtól csak egy hajszál választ el. Mert igenis szükségem van az emberi kifejezésmód magam fajta halandó számára elérhető formáira. Ilyen ez a blog dolog is.
Valamiért nem tudok már létezni nélküle. Butaság lenne ezt az állítást vér csoport magyarázattal alá tamásztani.
Az is butaság lenne, ha azt állítanám, hogy elragadott a rohanó világ aprócska kis momentumaként tündöklő "virtuális napló jelenség".
Egyszerűen csak jó, hogy van. Hol van ez Sade márki játékaitól? Fényévnyire... Hát akkor meg mi a probléma ezzel?
1 megjegyzés:
Az irás jó dolog, most blognak modják. De ez egy terápia, van aki szükségét érzi, van akit boldoggá tesz, van akinek orvosok ajánlják, van aki ebből él. Mindegy! Végtelen hasznos.
Jelenleg nekem is. Kikapcsol, boldoggá tesz, mindig okoz meglepetést, új és újabb oldaladról látlak. Az élet egy csoda. A gyerek szintén egy csoda.
Megjegyzés küldése