Egy sebből

Aki azt mondja, hogy nem jó éjszaka ébren álmodni, az hazudik.
A valósággal kacérkodó álmok zakatolnak fejemben. Gondolatok, eszmék és szókapcsolatok keringenek vénámban.
Az égboltra mintaszerűen kiterített fekete pokróc hatása most sem maradhat el.
A hétvégi fényes győzelmünk utózöngéit még mindig érzem izmaimban.
Sokszor eszembe jut, hogy vajon mit érnek gondolataim a mai világban? Hiszen ha az élet olyan helyzetbe sodorna, amikor kénytelen lennék tanácsot adni egy "fiatal éveit" éppen csak elkezdő anoním személynek, nagy valószinűséggel kudarcot vallanék... Vajon hogyan tehetnék ez ellen? Hogyan érhetném el, hogy ne így legyen? Fogalmam sincsen...
Azt viszont tudom, hogy szeretek egy nőt, féltek, imádok egy családot, rajongok két színért és amikor ma meghallottam Edith Piaf: Non, je ne regrette rien-jét, szememben megcsillanó könnycseppen támasztotta alá állításomat, mely szerint én is érző férfi vagyok...
Ma éjszakára beérem ezzel a tudattal.