Kész a leltár!

Egyszer, ha ennek az egésznek vége lesz, aprócska kis megkönnyebbülést fogok érezni.
Valahogy úgy képzelem el ezt az egészet, hogy fekszem az imádott ágyunkon és élvezem a délutáni nyugalmat. Az estéknek biztosan más hangulatuk lesz, hiszen addigra a vállaimon cipelt terhek hatalmas robajjal gördülnek majd le rólam. Valahogy így kell lennie! Valamiért ennek kell következnie...
A pillanatokból percek lesznek, a percek egymást segítve, "egymásnak segítő jobbot nyújtva" képeznek egyre nagyobb, egyre hatalmasabb óriást saját magukból.
Valószínüleg ennek így kell történnie!
Percröl percre közelebb kerülök ehhez az állapothoz.
Egy kis pihenésre lenne szükségem. Ez az egy megoldás létezik. Bár fogalmam sincsen hogyan lehetne a gondolataimat kikapcsolni.
Ennek ellenére kész a leltár! Már csak le kellene adni... Istenem segíts!