Durván 2 héttel a 28. előtt mintha semmi sem változott volna.
Életem minden aprócska pillanatába elbújtak az érzések.
Boldogság járja át a testem.
Ahogy telnek-múlnak az évek, locsoló pénzből bőrlabdát vásárló kisfiúból érett férfivá cseperedtem. Ez a változás, az évek múlása nem múlt el nyom nélkül. Szépen lassan megtanulom azt, ami ösztöneimbe már régen beleivódott, az igazi értékek megbecsülését.
Talán egyszer eljön majd az idő, amikor lesz alkalmam visszaadni minden szeretetet, amit kaptam bőrlabdát vásárló kisfiúként és amit kapok a mai napig.
Jöhetnek nehéz napok, embert próbáló feladatok, úgy érzem nincsen előttem akadály.
Gyerekkorom, szüleim szeretete, a jelenem, hatalmas lendülettel repít a holnapba.
Érzem, ahogy szívem dobbanása a nap 24 órájában kiegyensúlyozottan diktálja életem alaphangját.
Gyűlölök és szeretek! Sokszor szétszakít ez a kín! Néha mindennél jobban gyűlölöm, hogy nem szerethetek mindig, amikor csak szeretnék...
A legszebb reggelek mindig pihenten köszöntenek rám. A fáradt reggelek "mertjei" szívet melengető érzésként tompítanak a dolgok esetleges negatív mivoltján.
Nem tudom miért írom ezeket. Talán azért, mert így picit könnyebb. Mert ezekről beszélni kell! Ezekről írni kell!
Szinte minden változik! A hangulatom is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése