Elengedhetetlen kelléke voltam a mai pesti nyüzsgésnek. Nincs ezen mit szépíteni, ez az érzés az "új életem" részeként még nagyon sokszor lesz visszatéő vendégem a közeli és remélhetőleg a távoli jövőben is.
Minden változik, minden szépen csendben formádlódik.
A szemem sarkában láttam, amint a szemközti épületben egy ember éppen a délutáni kávéját fogyasztotta, miközben a fülem a több színben pompázó padló jellegzetes recsegő hangjára lett figyelmes a nap folyamán többször is.
Boldog vagyok és kiegyensúlyozott. Életem hömpölygő víztömege egy napsütéssel megkoronázott napon kellemesen csörgedező patakká szelidült. Tudom, hogy ez az állapot csak átmeneti, de megpróbálom élvezni. Természetesen ösztöneim által vezérelve pillanatok alatt azonosultam az új életformával.
"Ne légy szeles, bár a munkádon más keres, dolgozni csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes..." állítja József Attila, akinek hatalmassága, senkihez sem hasonlítható elméje előtt ember tömegek hevernek.
Az állítás még meg is állja a helyét, de csak bizonyos esetekben, meghatározott időközönként és ez a periódus nekem most elérkezett.
Nincs más dolgom, mint egy kellemes hullámra ráfeküdve élvezzem a csörgedezést, ameddig tehetem. A kellemes út tudatmódosító hatására képes vagyok a jövőben bújkáló dolgok hívogató mivoltjáról elfeledkezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése