Azt az egy dolgot nem értem csak, hogy miért nem lehetett átölelni a mögöttem hagyott napot? Egyszerűen csak fognám, magamhoz húznám és jól megszorongatnám. Úgy igazán! Kizárólag érzelmi indíttatásból. Akkor talán lett volna valami értelme, akkor talán picit élveztem volna. Hiszen a valóság merőben más képet mutat. Az a rövid idő, ami úgy igazán feledtet mindent nagyon kevés. Pedig olyankor vagyok csak igazán, tisztán boldog! Semmihez sem fogható kedélyállapottal jár!
Nagyon nagy a hajtás! Alig van egy szabad percem!
Élvezni élvezem, csak elfogadni nem tudom. Ezek mennek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése