Hogyisvanez?

Az indulás előtti estén minden a megszokott menetrend szerint zajlott. Minden a fogamra való volt és ennek ellenére mégis... Az utolsó éjszaka nagyon nehezen jött álom a szememre. Hogy őszinte legyek, nem igazán kedvelem az ilyet.
Biztos mindenki volt már hasonló helyzetben. Az ember csak forgolódik, csak forgolódik, megpróbálja elhitetni magával, hogy miután lecsukja a szemét, automatikusan érkezik az álom, a háborítatlan pihenés. Ez az esetek döntő többségében működik is, de vannak kivételek... Ilyen volt ez az éjszaka is.
Tökéletes sötétség a szobában, hosszú fárasztó nap és mégis problémákkal kűzködtem.
Aztán ahogy lenni szokott, a küzdelem álom formájában végződött. Váratlanul magával vitt, esélyem sem volt, hogy felkészüljek rá. Olyankor csak zuhanok, csak zuhanok miközben az idő múlásával a másnap reggel egyre közelebb kerül. Nem az első és nem is az utolsó ilyen éjszaka volt. Jaa és ez nem panasz, csupán egy megjegyzés.