Egyik pillanatról a másikra azon vettem észre magam, hogy függetlenítettem a gondolataimat a hétvégén történtektől. Azok után, hogy az elmúlt pénteken a megfázás jelei egyértelműen érzékeltették jelenlétüket, a helyzet szombat estére már-már kritikussá vált. Egy kicsit az elalvás folyamatához tudnám hasonlítania történteket.
Elkezdődik, fokozódik, eléri csúcspontját és onnantól kezdve ugyanez történik visszafelé. Ennyire egyszerű az egész! Szerencsére már visszafelé tartok.
A kora délutáni kávé íze a számban minden problémától mentes nap élet érzését idézte.
A helyzet persze korántsem ilyen egyszerű. Nincs kedvem beszélni róla... Az elém gördülő akadályok, legyen szó mentális, érzelmi, vagy akár fizikai próba tételről, egy csepp könyörületre sem számíthat tőlem!
Aztán egy varázsütésre megváltozott minden.
Láttam! Újra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése