Reggel, amikor gyanútlanul kivártam a soromat a Boró pékségben, még nem gondoltam volna, hogy ilyen fordulatos nap vár rám.
Akkor, amikor a székemben üldögélve arra gondoltam, hogy vajon mi lenne a legjobb megoldás az itthon eldöntendő 1 órám felhasználására, már picit sántított a történet.
Néha megpihenek egy-egy gondolat erejéig, néha elpilledek pár perc erejéig. A legfurább az egészben, hogy a lehetőségekhez képest mindig sikerül maximálisan megtalálnom a számításomat. Ha a helyzet úgy hozza, mindig sikerül megpihennem egy-egy lágy fuvallat árnyékában.
A körülményekhez, a helyzetemhez és a legmélyebb gondolataimhoz viszonyítva kivételes helyzetben vagyok. Minden egyes nap újabb fejezetet karcol életem lila-fehér keretbe borítóval bevont könyvébe.
Alig várom a holnapot. Még akkor is, ha nem lesz könnyű. Ami nem pusztít el, az csak megerősít. Közhely, de igaz...
Vitathatatlanul ez a helyzet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése