A vasárnap reggeli pusziknak leírhatatlan a varázsuk. Egyszerű halandó számára semmihez nem fogható, finom, újra és újra varázsütéshez hasonló ízük van. Annak ellenére mondom ezt, hogy nem nevezném magamat nagy varázsütés specialistának. Persze csak ha beszélhetünk ilyen tárgyilagos formában egy jelenségről a mi kis cseppet sem egyszerű, materiális világunkban.
Egész nap éreztem a bőrömön az elhatalmasodási képességek határait jóval túlszárnyaló összetartozás érzését. Akkor is, amikor nem volt mellettem.
A felelősség tudat érzése hatalmas adrenalin bombaként robbant testemben.
Erre volt szükségem ahhoz, hogy egy picit megfeneklett aktivitási mutatóimat új mederbe tereljem és átadjam magam az áramlás érzésének.
Kemény hetek következnek! Majd én megmutatom! Példát statuálok!
Imádom ezt az érzést. Csak úgy perzseli minden porcikám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése