Nem is emlékszem már arra, mikor volt utoljára ilyen jó évem.
Egy ilyen mondat kijelentése felelősséggel jár. Hogy miért? Mert butaság lenne az évek között rangsort felállítani. Lehetetlen versenyeztetni őket, hiszen az igazán fontos dolgokat mi alakítjuk. Célokat fogalmazunk meg, és megvalósításukért is egy személyes felelősként tündöklünk.
Nagyon szép évem volt.
Azt hiszem sikerült egy picit lendítenem az amúgy is gondtalanul döcögő szekerünkön és én ezt mindenképpen sikerként könyvelem el.
A valóság penge éles fogaival képtelen volt átharapni torkomat.
Pedig izgalmakban nem volt hiány, mint ahogy a sikerekre sem lehet egy rossz szavam sem.
Hűséges és kitartó katonaként forgattam kardomat. Kifinomult érzékszerveim segítségével védtem pajzsommal sorsom ütéseit.
Férfiként feküdtem és férfiként ébredtem minden egyes nap.
A mai elkorcsosult társadalmunk igazi értékeinek hű tisztelőjeként és követőjeként izgalommal és megfelelő dózisú adrenalinnal várom az előttem álló évet. Amely eddigi életem egyik legszebb meglepetését tartogatja. Áprilisban... Olyat, amire nehéz szavakat találni.
Fájó szívvel búcsúzom 2008. Nagyon szerettelek. Még akkor is, ha az elmúlt pár óra nagyon igazságtalanul bántott. Ég veled!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése