Első

Az új év első napjai csendben és nyugodtan teltek.
Mostanában hidegek és csípősek a napok.
Minden reggel arra ébredek, hogy célokkal teletűzdelt életem naponta új meglepetéseket tartogat számomra.
Kiszámítható, ám mégis oly kedves dolgok ezek, amiket széles skálán mozgó fantáziámra alapozva az előttünk álló kihívás hírnökeiként fogok fel. Hírnökök, melyek aprócska jelekkel ugyan, de szép jövőt vetítenek elém.
Ellentétben az üres dobozzal, amely pár nappal ezelőtt a saját szemem láttára söpört végig a beton óriások közötti sötétségben... Kiszolgáltatva az esti csípős szél pajzán játékának.
Én nem hagyom magam. Nem engedem, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljek.
Férfi vagyok! Gyűlölök és szeretek. Szinte szétfeszít ez a kín!
Makacs és határozott ember vagyok. Még akkor is, ha a határozottságom célkeresztjében álló út buktatókkal tarkítva vetíti előre sorsomat.
Jöjjön, aminek jönnie kell. Soha nem éreztem még magam ennél erősebbnek!