2009. május 24., vasárnap

Május 22 emlékére

Soha nem fogom elfelejteni azt a napot.
A kiváltó ok egy nappal korábban érkezett, hogy aztán leszálljon a sűrű feketeség társadalmunkra, útnak indítva a bűnözőket, álomba ringatva az embereket.
Viszonylag hamar reggel lett aznap, bár ebben soha nem voltam jó. Az érzéki csalódásra gondolok. Arra a tudatra, amely segít felmérni számunkra, hogy az éjszaka pihentető volt vagy sem.
Meleg, fülledt nap volt aznap. Ingujjam gondosan feltűrtem, cipőm talán még soha nem csillogott annál szebben. Megkönnyebbült és feldúlt állapot egészséges keveréke uralkodott testemen. Kemény kezű uralkodóként parancsolt. A kiszámíthatatlanság nyugtalanító érzése csakúgy, mint aznap, most is itt motoszkál bennem. Nem tudom mit hoz a holnap. Ezen az érzésen változtatni nem tudok és nem is akarok. Az az egy biztos, hogy most már minden kiszámíthatóbb... Egy fokkal. Majd meglátjuk mit hoz ki belőlem.
Kivasaltam nadrágomat, ingem hűséges társként várja velem a reggelt.
Új nap kezdődik és nekem ismét a világ legerősebb, legnagyobb és leggazdagabb cégénél kell élet-halál harcot vívnom. Most tényleg kurvára, kibaszottul erősnek kell lennem.

Nincsenek megjegyzések: