Mindenáron

Vasárnap délelötti panel feeling.
A fenti szomszéd legkisebb gyereke kielégíthetetlen mozgásigényét a lakásban szaladgálással próbálja csillapítani.
Az évek múlásával az ilyen jellegű zajokra érzéketlenné vált fülem. Teltek-múltak a napok és a szelekció szépen lassan kialakult, teret hódított magának.
A lényünk a jelenből zsíros falatot kiszakító szerves jelenlét mivoltából fakadóan magabiztosan falja a vasárnapot. Biztos vagyok benne, hogy nem csak én vagyok az egyedüli ember, akivel ehhez hasonló történik. Végeláthatatlan példa özönt indíthatnék. Csak az íze kedvéért.. Kinél a Balaton mellett gondolkozva, kinél a panel falai között üldögélve vágtatnak a gondolatok. Június. Tavalyi nyáron is féltem. Idén már félni sincsen esélyem. Sokszor merengek gondolataimban és háborítatlanságukra támaszkodva várom a reggeleket. Amely mosolygós és puszilgatnivaló formában érkezik. Nem is tudom szavakkal visszaadni ezeknek a hangulatát. A kérdések ettől függetlenül halkan, katonás sorrendben menetelnek. Egyszerre lépnek, szaporodnak, erőtöl duzzadva hirdetik jelenlétük.