2009. július 19., vasárnap

Kell a lendület!

Kinder Delicé-t majszolva mosolygok az éjszakában. A fülemben kedves ütemek adják meg a ritmust ujjaimnak, amely amúgy nem szorulna ritmusra.
De most elkel a "segítség".
Microsoft Visual Basic körül forog az agyam. Mentális megnyugvásként beledobtam 4 kockás, szigorúan kis méretű füzetet a kosaramba a Tescoban, hogy megadjam ezzel a kezdő lökést. A következő lépések már holnap várnak rám. Kíváncsian várom, hogy képes leszek elérni teljesítő képességem határait, vagy sem. Mert ebben a helyzetben igenis határokról kell beszélnünk. A relációs összefüggések, az eldöntendő szituációk és egyéb reál rettenetek komoly erőpróba elé állítottak. Meg kell birkóznom vele. Nincs mese. Egyszerűen nem történhet másképp! Ez a bejegyzés is része a lendületemnek. A kifutó pálya aprócska darabja. Így teljes a kép.
Amúgy meg alig várom, hogy szombaton dzsekládzserben lépkedjek a kannibálokkal a Csónakház aszfaltján. Legyen az a levezetés, a többi pedig a felfelé ívelő performance. A füzetek adottak hozzá. A többi csak rajtam múlik.
Már azt is tudom honnan merítek erőt. Ez a mai este ajándéka számomra. A ráeszmélés.
Holnaptól gecidurván odabaszok. Férfiként ez kötelességem!
Álljanak itt eme sorok bizonyítékként. Az eredményt pedig ropogós huszasok formájában fogom szüretelni.

Nincsenek megjegyzések: