2009. augusztus 2., vasárnap

Recycle

A vágy az agyamban kavar, pillanatnyi elmezavart okoz. Kétlem, hogy elégedetlenkedés nélkül képes lennék arra, hogy énemet előtted teljes mértékben felfedjem. Első verbális érintések, első vizuális elmélkedések. Vitathatatlan tények. Elvonatkoztatás nélkül értéktelenül virítanak, karcolnak bizonyítékot az elérkezett idő egyértelmű bizonyítékaként. A hétköznapok zaja fülemben cseng. Augusztusi szellő arcomat nyaldossa. Írok, beszélek, mégis magamról mesélek. Hiányzó láncszemeknek, melyek megtörik a felfele ívelő csettintést nyoma sincsen. Pozitívumként élem meg. Pozitívumként csapom a többihez. I have nothing to say. It would be much more better to have something already, but no success so far. Remeg a szempillám, az agyam mégis mást akar. Illedelmet és vad vonzalmat rántott elő a vasárnap zsákjából. Minden előzmény nélkül. Fogjuk fel ezt az egészet első érintésnek. Elmaradt a mámor. A hétköznapok minden egyes rezzdülése utat fog mutatni. Megragadnám az alkalmat.

Nincsenek megjegyzések: