Fix hozam

Ismerni egymás gondolatait, olvasni egymás szemében, nyitni a világra, pislogásokkal keretbe foglalni a számomra oly fontos pillanatokat. Miféle külső tényező szabhat ezeknek határt? Miféle erő képes arra, hogy ezeken a kőkemény tényeken változtasson? Szerintem semmilyen. Persze nyilván ez is nézőpont kérdése, de a tények igenis az én igazamat támasztják alá. Hiszen jövök, megyek, érzékelek. Ennyire egyszerű az egész! Értékrendem az emberi gonoszság mércéjéhez hasonlóan folyamatosan változó tendenciát mutat. Egyszer talán eltűnök hirtelen. Gúnyoló hívői életemnek dobják majd az első földet elfajzott ikrek formámra. Egyszer talán én is úgy ébredek, hogy a kedd simogató tenyerébe hajtva fejem átadom magam a biztonság testet melengető érzésének. Engedem, hogy szép dallamot a fülembe dúdolva álomvilágában ébredjek. Egy olyan világban, melynek kőkemény lábai még a jelen életemet átszövő, hátam mögött tornyosuló koszovói bástyánál is erősebbek, melynek minden mozzanata az élet egyedi pilléreit hirdeti majd. Talán addigra én is magabiztosabb leszek, nem pedig egy halvány sziluett, főleg nem egy kávéház teraszán.