Törött tükröm

Olyan ez az egész, mint egy macska-egér játék. Rakosgatva elemeit egyetlen állandó jellemzőként a hiányérzetet tudnám csak említeni. Kettő szó közé ha kell, az egész életet meg tudnám magyarázni, aminek így, ebben a formában nem lenne sok értelme.
Ki is vagyok valójában? Mire is jó ez az egész definiálgatás? Miért próbálok értelmet adni az értelmetlennek (több,kevesebb sikerrel)?
Talán mert vendéglátós iskolából fejest ugrottam a sporttudományba, hogy aztán nyakig merüljek benne. Manapság a reggelek client server analystként köszöntenek rám miközben Észak Európa, a Benelux Államok, Olaszország és Brazília úgy hálózta be életem, hogy észre sem vettem. Szépen halkan, csendben, ahogy a felhők vonulnak az égen. Ugye van logika ebben a sorrendben? Ugye érezhető a egymáson alapuló mivoltja által generált fonal gömbölyítését fűszerező kellemes, tenyerünket simogató érzés? Mert szerintem nem! Nem feltétlenül kell logikusan gondolkozni, logikusan cselekedni, értelmes gondolatokra támaszkodva falatozni a napokat. Ameddig a testem pihen és a kispárnám funkcionál, nagyon nagy baj nem érhet. Addig bátran harcolhatok az életemért, melynek következtében nő életterem. Micsoda csodálatos érzés... Logikán alapuló cselekedet által generált érzés...
Taknyos gyerekként bűnöző szerettem volna lenni ám a sors csibészt formált belőlem. "Bajos szél jaját csendben hallgatom, csak hulló hajam repes vállamon", mondja József Attila és szavainak csontig hatoló érzésére támaszkodva nyugtatom szívem, mely oly átlátszó, akár egy kósza látomás a csípős téli reggelen a buszra várva Dunaújváros szívében.