2009. október 14., szerda

Október 14

Lassan két héttel a derbi után csendben üldögélek a szobában a hófehér újpesti zoknim melegét élvezve. Szeretem ezt a zoknit. Felmelegíti fázós lábamat. Olyan biztonságérzetet ad, mint férfivé érésem hajnala előtt jó pár évvel a szobám felső üvegén a "felnőtt világ egyértelmű bizonyítékaként" beszűrődő fény.
A szél ellenmondást nem tűrően döngeti az ablakot, egy borzasztó reggel képével riogatva nyugodt láblógatásomat újpesti ereklyémben, egy korántsem random szerdán, október tizennegyedikén.
Kiöblítettem a sálamat, hogy reggel hűséges társként várja velem a buszt Dunaújváros szívében. Aprócska kis öröm lesz a korai órákban. Megpróbálok majd szótlanul, csendben hozzásimulni nyakammal, hogy értelmet adjak jelenlétének. Ehhez a megállapításomhoz még akkor is ragaszkodom, ha sokak szerint talán furcsa megközelítése ez egy átlagos jelenségnek, egy rémisztő hideg reggel előtt, október 14 célegyenesébe érve.
Furcsa egy nap volt ez. Kellemetlenül érintett a tehetetlenség.
A felnőtt világ ösvényén járva, erőteljes lépteim dalát hallgatva sokszor gondolkozom azon, hogy miért nem csinálhatjuk azt, amit szeretnénk mindig, minden körülmények között. Kinyújtani a karunkat és megérinteni vágyaink netovábbját. Micsoda mennyei érzés lenne. Persze ez a mondat csak úgy állja meg a helyét, ha megfelelő köntösbe bújtatva értelmet adunk az értelmetlennek. Megtörtént.
Öröm az ürömben maga a tudat, vagy nevezhetjük ékes bizonyítéknak is az emberi jellem sokszínűségét, mely olykor furcsa játékot játszik velünk. Megragad hatalmas karjaival és felháborító magabiztossággal élő, lélegző hangszerként játszik rajtunk. Teszi mindezt úgy, hogy csak igazán elvetemült, önbizalomtól duzzadó személyiség birtokában lehet esélyünk ennek szimplán észlelésére. Nincs ezzel semmi probléma. Nincsen ebben semmi kivetnivaló. Worst case scenario nem egy életforma, de sokszor hasznos. Megtanít harcolni, megtanít kűzdeni. Vérző szívvel kaszabolni, aprítani ha kell és borzasztó októberi hidegben forró testtel üldögélni. Hófehér újpest zokniban.
Ezek a random szerdák már csak ilyenek.

Nincsenek megjegyzések: