Elszívtam egy cigarettát az erkélyen.
A Római körút adottságainak köszönhetően a távolból fiatal társaság éjszakai zaja törte meg a némán pihenő autók idilli látványát. A ház előtt egy busz fékezett. Egy szatyroktól roskadozó teremtés volt egyetlen utasa. Fáradtnak tűnt. A kedd minden sebét, horzsolását magán hordozva közeledett otthona felé. Fel sem nézett. Én csendben pislogtam. A hatalmas toronyház cigarettám piros pislákolása tette igazi kuriózummá, miközben hamum az alattunk lakó idős házaspár muskátlijára hullott.
Tanulságos volt a tegnapi bandázás a Gergővel. Mindig meg tud nyugtatni. Sokkal jobban és okosabban kell gazdálkodnom erőforrásaimmal, energiámat intelligensebben kell beosztanom. A helyzet közel sem annyira vészes, mint azt gondoltam. Ennek ellenére az egy percig sem volt kétséges, hogy csak és kizárólag hatalmas erőfeszítések árán tudok a felszínen maradni. Igenis képes vagyok rá. Jó volt ezt leírni. Egy picit megkönnyebbültem. Megpróbálok a mai sikerekből táplálkozni. Kezdésnek nem is lesz ez olyan rossz...