Hidegvérrel és rezzenéstelen arccal hallgattam a jég pattogását, amikor ráöntöttem a meleg whiskeyt.
Mostanában ha a kedvem úgy tartja, elkortyolgatok egy pohárral esténként. Szigorúan jéggel, minden egyéb folyadéktól mentesen az erkélyen álldogálva, bámulva a néma Rómait. Ez egyfajta szertartás, melyben nem minden este van részem. Saját kis tortúra az én saját, öntörvényű világomban.
Enyhe, feledhető nyári szellő nyaldossa félmeztelen testemet, aki hálájának jeléül megváltónak nevezte el azt.
Nyugodt vagyok. Elégedett, hiszen nagyot fordult velem a világ az elmúlt napokban. Szürke világnézetem, tennivalókba belefeledkezett fizikai lényem új sugallatot kapott, amely egy csapásra kirántott a gödörből. Pont időben érkezett, kedves, szép csomagolásban. Azóta érzem áramlását végtagjaimban és nagyon élvezem. Eddig sem volt ellenfelem, ezután meg főleg nem lesz.
Ideje fényesítenem a pajzsomat, hogy ha eljön az ideje, csodálatos ragyogása egy aprócska pluszként segítsen elképzeléseim megvalósításában.
Addig én megpróbálom léptemet acéllá tömöríteni. Körbe körbe járva erőmet táncoltatni egy pont körül, melyben ájult, de mégis hatalmas akarat áll.