Nehéz rájönni a bátorság forrására. Bátornak hisszük magunkat egy utcai inzultus alkalmával, vagy ha megvédjük értékeinket. A sor végtelen.
Bátorító lehet egy béna ötlet vagy egy véletlen impulzus, melyet késöbb teljesen másképp értelmezünk. Egy dolgot azonban soha nem szabad elfelejtenünk. Soha nem szabad megkérdőjeleznünk az idősebbet, a felnőttet, a tapasztaltat, még ha olykor nehéz is megbírkozni az igazsággal. Bizonyos szempontból ők alkotják a szabályokat.
Mi pedig, a következő generáció, saját mesterséges intelligenciánkra támaszkodva megpróbáljuk magunkba szívni a rutint, a tapasztalatot, hogy késöbb átvegyük eme nemes szerepet. A tiszteletnek alapvető emberi reakcióként kell jelentkeznie ezekben a helyzetekben. Egyszerűen ez a sorsunk, kötelességünk mint új generáció, új erő, új irányvonal.
Trükkös dolog ez a bátorság téma. Sokszor gondolok arra, hogy talán néha jobb is, ha nem tudjuk mit miért teszünk. Megnyugtató a szituáció anonimitása, miközben szívom a cigarettám "exxonmobilrugóként" az élére vasalt nadrágomban és a 2 napos borostám mögé bújva a 13. kerületben.
Bárki lehet bátor, de ami igazán számít, az a becsület.
Ez jellemzi tetteimet, miközben folyton folyvást pörögnek agytekervényeim és gyártom gondolataim
Talán így adhatjuk önmagunkat, vagy így válhatunk azzá, akik igazán szeretnénk lenni. Ha egyszer majd könnyes szemmel néznek rám felülről az emberek, büszke leszek, mert olyasmiért haltam meg, ami meghozta nekem a bátorságot és a becsületet és ez igazán nemes cél.
Remélem a bátorságot és próbálkozok becsületből. Igen, ezt kell tennem.