Minden allergia szezon így végződik. Annyira legyengül az immunrendszerem, hogy simán kiüt egy enyhe megfázás. Egy ilyen halvérű szar, ami máskor, más körülmények között fél fogamra sem lenne elég. Olyan piros az orrom, mintha Rockytól kaptam volna egy öklöst. A tüsszögést már nem is említem. Az csak a hab a tortán. Ha egy picit szabadjára engedem fantáziám és egy fikciót kreálok, be kell látnunk, hogy nem is olyan keserű ez a helyzet. Tételezzük fel, hogy a világvégén lakik egy fiú, akinek a legnagyobb értéke egy mohazöld bringa és szerelmes egy lányba, akit egyszer, fél pillanatra látott. Nem tudja a nevét és elzárva a civilizációtol esélye sincsen arra, hogy másodszorra is láthassa. Ellenben az emberi akaraterő olykor furcsa, már-már természet feletti dolgokat produkál. A mohazöld kerékpár tulajdonosa hogy enyhítsen a szívére nehezedő terhen (amit hívhatnánk akár szerelemnek is), minden nap felpattan hűséges járgányára, meg sem áll a közeli domboldal túloldalán található levelesládáig és fáradtságot nem ismerve dobálja bele a leveleket, cím nélkül, gondolataival színesítve. Ezen a fiún biztosan nem fogna ki egy kis megfázás. Megpróbálok  ebből erőt meríteni és reggelre picit jobb állapotba kerülni.