Nagyon gyorsan elszaladt a hétvége. Az idővel kapcsolatban amúgy is folyamatosan érzéki csalódások színesítik életem. A napok csak úgy szaladnak és arra sincsen időnk, hogy a fejünkhöz kapjunk és fújjunk egyet. Bár ha jobban belegondolok, erre nem feltétlenül van szükség. Egyszerűen el kell fogadnunk ezt az őrült hömpölygést, ami az életet jelenti, amit az élet jelent. Sokkal jobb bízni, elfogadni a kész tényeken alapuló dolgokat, mint félni a kettősségtől. Vegyük példának a becsületet. Hiszünk benne, takarózunk vele, alapozunk rá, merítünk belőle. A boltban sorba állva segítünk az előttünk állónak összeszedni a földre kiborult aprópénzt, miközben valójában egy olyan elvont fogalomról beszélünk, ami gyakorlatilag csak az iskola tankönyvekben létezik.
Álmomban újra kisfiú voltam. Anyukám kezét fogva a karácsonyi forgatagban sétáltunk. Az utca két oldalán árusok, a levegőben sült gesztenye illata terjengett. A hangzavar már-már zavaró ám mégis oly kedves volt szívemnek. Karácsony előtt voltunk. Figyelmem az utca bal oldalán álló árusokra korlátozódott. Autók, falovak, pisztolyok, ami szem szájnak ingere. Próbáltam húzni anyukámat, próbáltam gyermek testemben rejlő erőtartalékokat mozgósítva ráerőltetni akaratom. Ám Ő a másik oldalra húzott. "Gyere fiam, innen válassz". A mondatot most is hallom, "az ízét most is érzem". Papírjátékok, szélforgók, cukorkák, labdák. A szívem majdnem megszakadt. Aztán hirtelen megpillantottam egy falovat. Használt volt. Az egyik lába ki volt törve. Mit sem törődve a részletekkel oly mohón, oly nagy hévvel szorítottam magamhoz, hogy észre sem vettem mekkora örömöt érzett édesanyám,mikor kifizette a számára is megfizethető portékát. A lovacskából hatalmas terek illata áradt. Gyengének és elesettnek éreztem magam. Az érzés gyors volt és határozott. Kiütött egy szempillantás alatt.
Miután felébredtem erőtől duzzadva ugrottam ki az ágyból.
Én nem leszek gyenge, nem leszek elesett. Inkább fogom az életet, a combomra fektetem és megerőszakolom. Én vagyok az erősebb! Minden egyes nap ezért kelek, hogy ezt tudatosítsam vele.
Eme gondolattal zárom hetemet.
Tengermély tiszteletem.