Csinálok magamnak egy forró fürdőt.
Kipillantva az ablakon borzasztó látvány fogad. A hideg olykor már-már csontig hatoló látványa tökéletesen érződik az üvegablak másik oldaláról szemlélődve is.
Már a második napja ülök itthon betegen. Enyhe megfázás, de mégis megmozgatja száz kilós testem minden porcikáját a szó negatív értelmében. Ilyen helyzetben nehéz bármit is mondanom. Nehézkesek mozdulataim, az orrom piros orrú mesehősöket megszégyenítő színvilágban pompázik és még sorolhatnám a negatív jelzőket, de nem látom értelmét. Na és persze az sem biztos, hogy vannak piros orrú mesehősök.
Valószínűleg életmód változtatásra lesz szükségem.
Nagyon keveset alszok és szerintem ez minden problémának a forrása. Meg kellene találnom a kiváltó okot és csírájában elfojtani. Jobban odafigyelni magamra, hiszen az a szellemi igénybevétel, amivel nap mint nap meg kell küzdenem egész embert kíván. Na és persze nem elhanyagolandó szempont az időjárás. Az időjárás, mely oly negatív mértékeket öltött, hogy a forró fürdő maradt egyetlen hűséges társunk ezeken az estéken.
Az illatos,férfias, forró habtenger, mely legalább annyira simogat, mint amennyire jó hallgatóság.