Egyre közelebb a 2010-es Exxon karácsonyi party.
Az idei egy kicsit más lesz mint az elmúlt években. Hogy miért? A válasz egyszerű és adja magát. Sajnos a francia vonalam "kihalóban"...
Egyértelműen kiderült, hogy velük értem meg a legjobban magam a benti miliőben, de erre idén már nem alapozhatok. Tróger mivoltom megelégedettsége egy pillanat alatt szertefoszlott. Örültem, hogy támaszkodhattam a francia mentalitás és az én lényemet szerves egésszé olvasztó tényekre, ami Vincent távozásával egy pillanat alatt eltűnt.
Korai még vészharangot kongatni, de más taktikára lesz szükségem.
A csigazabálók nem hazudtolták meg magukat. Az ereikben csordogáló ősi, Bonaparte Napolen, Robespierre gének egy igen különös és egyedi megnyilvánulásának eredményeképpen szemtanúja lehettem egy számomra eddig ismeretlen jelenségnek és meg kell barátkoznom egy számomra eddig soha nem tapasztalt életérzéssel.
Ülve elalszom. Nem tudom mitévő legyek. Régen volt már ilyen szombat. Picit rutintalanul mozgok a helyzet adta keretek között.
Pizsamám térdemig felhajtva, a körülöttem tornyosuló panelok arcomat megvilágítva  valóság elferdítésből minden kétséget kizárólag kiérdemlik a jelest. Én pedig az elégségest. Már ami az energia szintemet illeti.
Mit is mondhatnék még? Álmos vagyok...