Kőkemény fagy a hónap első napján. A városomban ez a jelenség már-már megszokottá vált. Manapság ilyen telek járnak. Folytonos változások, impulzusok tombolásának kereszttüzében egy laza cigi mellett mozizom végig a lépinél. A járgányon téli papucsok. Hideggel egybeolvadt zúgása hűséges társam zűlött alkonyon. Jó pár baráti kézzel vállamon "utcagyerekeskedek" miközben a leheletem folytonos ködöt képezve körül ölel, majd utamra enged. Mi mást tehetne? Még mielőtt bárki is pálcát törne felettem, én bizony így születtem. A vér nem válik vízzé, ezt soha ne felejtsük el! Generációk jellemünkben munkálkodva régi idők menőit idézik. Megnyugtatólag hat a tudat, hogy az idő nekem dolgozik, mégis, sokszor feleslegesen jártatom a pofám. Valamilyen oknál fogva ez nekem mégsem tűnik furcsának. Talán azért, mert az érzések, a gondolatok bennem élnek. Nyugodtan lépek át 2011-be. Fogadjátok Jókívánságaim...