Egyszer majd én is szeretnék egy tornácon ülve sörözgetni.
Akkor, ott, én majd megragadom a pillanatot és az üveg nyakát koccintásra lendítve egy csörrenéssel színesítem a jelenséget. Nagyon sok még a kérdőjel... Egyenlőre csak a sorrend tiszta. Ma este is fogat kell mosnom, le kell feküdnöm aludni és a holnapi napomat a lehetőségeimhez képest a lehető legjobban meg kell élnem. Egyenlőre ennyi. A lehetőségek a betegségem miatt ebben a pillanatban korlátozottak, de én megteszem a tőlem telhetőt. Ezek a remények keveset jelentenének, ha nem tartanám be a dolgok történéseire vonatkozó szigorú szabályokat. A sorrend felcserélése teremtené meg azokat a feltételeket, melyeket enyhe jóindulattal nevezhetnénk akár egy háztáji katarzisnak is. Persze ez a feltételezés csak bizonyos szempontból igaz. Más tekintet teljesen más mondanivalót diktál.
A világunk számtalan egymással össze nem illő jelentéssel kecsegtet bennünket, amelyek értelmezése bizony teljes embert igénylő feladat. Az értelmezések széles tárházának mivoltja az én esetemben egyfajta elutasított anarchizmus, más részről pedig a tiszteletre méltóan viselkedő kicsapongó fajtára utal. Talán az ikrek csillagjeggyel magyaráznám, vagy a folyamatos tudás utáni vággyal. Igen, ez elegánsabb.