Szeretem hallgatni a jégkockák pattogását, amikor ráöntöm a szoba hőmérsékletű whiskyt. Tökéletes kombináció. Újabban szeretek kortyolgatni egy-egy pohárral esténként. Nem tudom mi ennek az oka. Egy pohár égetett szesz és semmi több. Érzem, ahogy csordogál le torkomon, kikezdi nyelőcsövemet és egyenesen bámulatba ejtő, ahogy kellemes reszketéssel párosulva tudtomra hozza ki az úr a háznál. Talán zaklatott mindennapjaimmal tudnám magyarázni eme cselekedetemet,de ez csak tipp.
Apám rendezetlen helyzete, kétségbeesett keresgélése, kutatása a jobb után, Mariann sajnálatos és hirtelen halála. Sok-sok olyan dolog, amely akarva-akaratlanul is meghatározza kedélyállapotom. Megpróbálom munkába temetni bánatom. Újabb és újabb súlyokat a nyakamba véve kiteljesedni, erős, kőkemény bicepszet villantani a külvilág felé és ezzel párhuzamosan megvívni a saját kis belső háborúmat. Hatalmas stratégiai harc ez, amely tökéletes lehetőséget szolgáltat arra, hogy a szív dolgai is pillanatnyi megnyugvást leljenek. Sajnos ilyen ez a Pásztor vér. Gyűlöl és szeret. Óriási, lüktető szívvel ölel, csókol, vérben forgó szemekkel gyilkol. Olykor már szétfeszít ez a kín. Egy vérvonal jellemrajza. Egy csapat ismertetőjelei ezek, melyet magammal viszek a holnapi budapesti forgatagba. Zürich, Bahama szigetek, Luton reptér, US-Buyback issue. Mindez egy nap alatt. Bírnom kell, elvégre critical european resource-nak aposztrofáltak.